Adjuk vissza az édesanyáknak a szoptatást!

Így hangzott a 2019-es, a Szoptatás világ- illetve európai hete alkalmából általunk szervezett ünnepségek mottója. Hiszen a „MAMILA” nevet viselő nonprofit szervezet tevékenységének egyik fő célja a szoptatástámogatás segítségével visszaadni a szoptatás kizárólagos kompetenciáját az anyák kezébe. Munkánk során mindent megteszünk annak érdekében, hogy a gyakran előforduló „Nem tudtam szoptatni…” kezdetű mondat ne hangozzon el az édesanyák szájából.

A nők egy részétől ugyanis „elveszik” a szoptatást.

A szoptatástámogatás gyakran csupán a szóbeli kijelentésekre korlátozódik

A köztudatban az a tévhit él, miszerint a szoptatást alapvetően támogatják. Ez azonban az esetek többségében csak szóbeli támogatást jelent, anélkül, hogy a szoptatni vágyó nők valódi, gyakorlati tanácsokat és segítséget kapnának.

Pontosan ezen szeretnénk már 2002 óta változtatni, és az Önök segítségével egyre nagyobb sikereket érünk el: A szervezetünk tevékenysége és a szoptatási tanácsadóink segítsége nagy mértékben hozzájárult Szlovákiában az elmúlt évtized során tapasztalt, a hatodik hónapban is még szoptatott csecsemők számának jelentős megnövekedéséhez. Munkánknak köszönhetően egyre inkább elterjedt az idősebb gyermekek szoptatásának kérdése. Ezt mutatja az a tény is, miszerint kimagaslóan megnövekedett azon gyermekek száma, akiket az első vagy második életévük után is szoptat az édesanyjuk.

A szoptatást segítő eljárásaink effektíven működnek és jótékony hatásuk széles körben igazolt.

A szülészeten az anyák 95%-a kezd szoptatni, azonban gyermekük hathónapos korában ezen anyák fele már nem szoptat

Mi történik pontosan, amiért ennyi anya hagyja abba a szoptatást a hatodik hónap előtt?

A válasz leggyakrabban egész egyszerűen ennyi: „Nem tudtam szoptatni.”

Miért? Mert a szoptatási problémák jelentős többségére a környezet reakciója a következő: „Ne szenvedj többé, inkább hagyd abba a szoptatást!”

A szoptatás sikertelensége miatt az anyák többsége a fájdalom, szomorúság, csalódás, frusztráció és kétségbeesés rettenetes érzései mellett főként hatalmas kudarcot él meg és önmagát hibáztatja. Minden egyes újabb sikertelen próbálkozás egyre inkább felerősíti ezeket az érzéseket. Hiszen úton-útfélen olyan kijelentésekkel találja szembe magát, miszerint a szoptatás különleges kötelék, és az egészség szempontjából roppant szükséges, ő viszont erre egyszerűen nem képes. Akármennyire is szeretné és akármennyire is próbál küzdeni, nem megy.

Ezek az érzések két közös komponenssel rendelkeznek:

  1. Az anya szeretne szoptatni és mindent meg is tesz ennek érdekében.
  2. Az anya nem kap megfelelő támogatást, annak ellenére, hogy keresi azt.

Ezt követően érkezik a környezet különböző arra irányuló tanácsa, miszerint: „Adj már végre szegény babának cumisüveget!” Ebben a helyzetben az anya igazi felszabadulást érezhet. Mintha csak arra várt volna, hogy valaki végre megengedje neki ezt a lépést. Így már nem kell többé szenvedni. Többé nem fog fájni a szoptatás. Nem kell többé a megfelelő mellretapadással küzdeni. Vége a végeláthatatlan babasírásnak.

A nők ezt a jóváhagyást egyfajta megkönnyebbülésként érzékelik: hogy már végre nem kell kilátástalanul igyekezniük leküzdeni a szoptatási problémákat. Hirtelen megszűnik a szoptatás során érzett fájdalom, a folyamatosan ismétlődő kudarcérzés.

Aztán egyszer csak az anya azon kapja magát, hogy nem igazán talál választ arra, mi is történt valójában. Gyakoriak az arra irányuló elméletek, melyek szerint bizonyos, az anyával kapcsolatos tényezők hatással vannak a szoptatás sikerességére: ilyen például az anya életkora, végzettsége, gyermekeinek száma, vagy a családi állapota. Ezen tényezőknek azonban csak abban az esetben van létjogosultságuk, ha az anyának azt a kiemelkedően megterhelő feladatot adjuk, hogy megküzdjön a szoptatási nehézségekkel, ahelyett, hogy megelőznénk azokat.

A következő fázisban az anya elkezdi saját magát hibáztatni. Mélyen csalódott az egész szoptatásban, a maga önvalójában. Az a sok csodálatos dolog, amit a szoptatással kapcsolatban ígértek, nem adatott meg.

A szoptatás abbahagyása után (abban az esetben, ha az anya eredetileg szeretett volna szoptatni), általában egyfajta védekező mechanizmus és racionalizáció veszi kezdetét, miszerint a szoptatás nem is annyira fontos, hiszen egyébként is:

  1. „Boldog mama, boldog baba.”
  2. „A gyermek szoptatás nélkül is jól fejlődik.”
  3. „Tápszeres táplálással is egészséges.”
  4. „Végre minden időmet csak neki szentelhetem.”
  5. „Mindegy, hogy valaki szoptat-e vagy sem.”
  6. „Annak ellenére is jó anya vagyok, hogy nem szoptatom a gyermekemet.”

Tetszenek tudni, hogy ezen kijelentések nagyrésze tápszergyártó cégek szlogenje?

A szoptatás alatt nem csupán az anyatejes táplálás értendő…

…hanem a mellből történő szoptatás. Hiszen a szoptatásban nemcsak maga az anyatej a fontos, ennek ellenére a köztudatban mégis nagyon gyakori jelenség, hogy csak erre korlátozzák. Ennek hatására aztán az anyatej egyfajta termékké változik, éppúgy mint a tápszer. Ettől pedig már csak egy lépésnyire van az az elképzelés, miszerint a tápszer igazából majdnem ugyanolyan, mint az anyatej, épp csak minden olyan problémától mentes, mint amellyel az anyák a szoptatás során szemben találhatják magukat.

Nem az anyák szoptatnak vagy épp nem szoptatnak, hanem az egész társadalom

Így hangzik James Akre kijelentése, aki 40 éven át dolgozott a szoptatástámogatás égisze alatt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) keretein belül. Az említett mondat egyértelműen kifejezi a szoptatási problémák fő forrását jelenlegi társadalmunkban. Nem az anyák vallanak kudarcot.

Maga a rendszer az, ami nem működik megfelelően. Nem valósul meg a megelőzés. Csődöt mondanak azok, akiknek valóban segíteniük kellene.

A szoptatástámogatás gyakran csupán addig a pontig létezik, amíg a szoptatás magától is működik. Ellenkező esetben a szoptatást azonnal „szenvedésnek” titulálják.

  Amennyiben az anyák mégis kapnak segítséget, leggyakrabban ez is csupán a kisbabás időszakra korlátozódik. Ha az édesanya a baba életkorának 6. hónapja után továbbra is folytatja a szoptatást, az erre irányuló támogatás fokozatosan megszűnik, és azon nők, akik egy-, vagy akár kétéves gyermekeiket szoptatják, sajnos már rengeteg negatív reakcióban részesülnek. Hiszen a szoptatást ebben az életkorban már teljesen feleslegesnek tartják. A környezetnek egyáltalán nem világos, miért szoptatják az anyák a nagyobbacska gyermekeiket.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyértelmű kijelentései ellenére, miszerint a szoptatást érdemes folytatni a gyermek kétéves kora után is, a szoptatás teljes idejére vonatkozó támogatása helyett folyamatosan az él a köztudatban, hogy a legfőbb cél a babát hathónapos koráig szoptatni.

„Támogatjuk a szoptatást, de…”

A megfelelő támogatás gyakran már a szoptatás elején is hiányzik.

Ezalatt a szoptatási problémák megelőzését értjük. A szoptatástámogatásra irányuló kutatásunk, mely a www.mamila.sk weboldalon érhető el, azt mutatja, miszerint a babák 50%-a már a szülészeti osztályon találkozik tápszerrel, holott az anyukájuk szoptatni szeretne. Az anyák több mint 80%-a számára még napjainkban sem teszik lehetővé, hogy babájukkal tölthessék életének első óráját megszakítás nélküli bőrkontaktusban és szoptatással. Ezzel szemben pedig, kutatásokkal alátámasztott tény, hogy ha a kisbaba már életének első órájában üríti az anyamellet, az első három hét során az anyának nagyjából háromszor annyi teje termelődik.

Mindezeken túl, az anyák hiányt szenvednek a valódi, gyakorlati útmutatásból, amennyiben szoptatási segítségre van szükségük. Éppen ezért fullad kudarcba a szoptatás még a baba hathónapos kora előtt, főleg azokban az esetekben, amikor reális megoldásra lenne szükség. Például, amikor a szoptató édesanya a fájó mellbimbók gyógyszeres kezelésére szorul. A szoptatástámogatás gyakran akkor is megszűnik, ha változtatásokhoz kellene folyamodni a szoptatást illetően. Például, amikor a baba nem hízik megfelelően, mert nem jut elég anyatejhez, és abban az irányban lenne szükség a változásra, hogy a baba nagyobb és gyakoribb fizikai közelségben legyen az édesanyjával. Ennek oka az anyák részéről az a gyakori, téves feltevés, miszerint babájukat „elkényeztetik”, „kézre szoktatják”, vagy épp „elrontják a hátgerincüket a hordozással”, esetleg „sosem hagyja el a közös ágyat”.

A szoptatás gyakran még szóbeli támogatásban sem részesül

Sokszor előforduló jelenség, hogy a médiában a szoptatást egyfajta negatív vagy épp szenzációhajhász módon állítják be, például a szoptató anyák étkezési hiányosságait hangsúlyozva. Láttak már valaha a médiában pozitív hangvételű tartalmat a szoptatással kapcsolatban, amely valódi információkat nyújtott?

A szoptatási gondok és a szoptatás abbahagyása között van járható út: az adekvát, gyakorlati segítség

… és ez a rész hiányzik. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a szoptatás során előforduló gondok azt jelzik, hogy itt az idő felhagyni a szenvedéssel és abbahagyni a szoptatást. Hiányzik a valódi, gyakorlati segítség és megoldásközpontúság. A nők nem kapnak általánosan elérhető információkat a szoptatási problémák hatékony megoldását illetően. A MAMILA nonprofit szoptatástámogató szervezet ezeket az információkat ingyenesen kínálja széles körben.

Eljárásaink egy világszinten elismert szoptatásban specializálódott gyermekorvos, dr. Jack Newman tollából eredő komplex útmutatóra épülnek (www.ibconline.ca). Dr. Newman valódi, sokéves tapasztalattal és sikeres eredményekkel rendelkezik az anyáknak nyújtott szisztematikus szoptatási segítséget illetően. Egy olyan orvosról van szó, aki a kanadai Torontóban működő klinikáján több tízezer anyát terelt a sikeres szoptatás útjára. Az ő hosszú évek alatti vezetésének köszönhetően polgári társulásunk nagy sikerrel növelte – és növeli azóta is – a szoptatott gyermekek számát.

A szoptatástámogatás során kiemelkedően fontos, hogy ne csak beszéljünk a szoptatásról, hanem valóban segítsünk is a nőknek túllendülni a felmerülő problémákon. Felettébb nagy jelentőséggel bír a tudományos kutatásokkal alátámasztott eljárások egyértelmű megkülönböztetése és elkülönítése a személyes tapasztalatoktól, benyomásoktól és tradicionális hozzáállástól.

A MAMILA nonprofit szoptatástámogató szervezet célja tudományosan alátámasztott információkat nyújtani a szoptatás gyakorlati támogatását illetően minden olyan szoptató nőnek, akinek erre szüksége van. Az Önök segítségével lehetőségünk nyílik professzionális szoptatási tanácsadókat képezni és továbbképezni, fenntartani weboldalunk működését, naprakész cikkeket publikálni, vendégül látni híres, elismert külföldi szaktekintélyeket, és gőzerővel dolgozni a társadalom rendszerszintű megváltoztatásán. Köszönjük a támogatásukat!

Szerző: MAMILA polgári társulás, Szlovákia.

Fordítás: Mgr. Ilka Viktória

Ez az anyag másolható és terjeszthető előző engedély nélkül, nem használandó azonban semmilyen kontextusban, amely sértené Az Anyatejet Helyettesítő Készítmények Marketingjének Nemzetközi Kódexét  (1981), illetve a WHO által a későbbiekben kiadott előírásokat. Amennyiben kérdései lennének a fent említett dokumentumokkal kapcsolatban, kérjük, forduljon hozzánk bizalommal a dojcenie@mamila.sk e-mail címen. A cikk felhasználása során, kérjük minden esetben jelölje meg annak eredeti forrását: www.mamila.sk

Hozzászólások lezárva.